Ajánló - Zsófi

Olyan közösségi oldalakat szeretnék most ajánlani, amik számomra érdekesek. Tekintettel arra, hogy Linkedin és Snapchat regisztrációm nincs (és emiatt a házi miatt nem is szeretnék külön csinálni), máshonnan hoztam többet.

Ha túl sok, elnézést kérek :)

Instagram

Dezeen - https://www.instagram.com/dezeen/

Építészet és design minden mennyiségben, nagyon friss, nagyon mai.

Pantone - https://www.instagram.com/pantone/

Mert szeretem a színeket úgy látni, ahogy ők megmutatják.

Design Letters - https://www.instagram.com/designletters/

Skandináv dizááááájn :) Arne Jacobsen betűk mindenféle tárgyon. Nagyon bejön.

Katerina Dima - https://www.instagram.com/onlydecolove/

Tetszenek az enteriőrök, amiket stylingol és/vagy befotóz. Na jó, irigy vagyok, mert azt csinálja, amit én is szeretnék, és olyan minőségben, ami nekem még a tündérmese-kategória :)

Wanz - https://www.instagram.com/wanzfotos/

Mert vicces. Mondjuk az még nem derült ki számomra sem, a Legot szeretem jobban vagy a Star warst, de így egyben tökéletes.

Youtube

HGTV - https://www.youtube.com/user/HGTV

Spektrum Home nagyban, így lehetne a legegyszerűbben jellemezni. Építészet, lakberendezés, DIY minden mennyiségben.

Matt DiResta - https://www.youtube.com/channel/UCuypEyMiOu5uEyW6KgB9Gpg

Egy pasi őrült DIY csatornája, alapfelszereltség a láncfűrész, csiszológép, hegesztő és a többi és a többi.

Martha Stewart - https://www.youtube.com/user/MarthaStewart

Az énmárka-építés nagyasszonya. Ha a tizedét elérném annak, amit ő, elégedett lennék.

Hugh Fearnley-Whittingstall/River Cottage - https://www.youtube.com/user/webteamrivercottage/

Mert a slow life nem hülyeség (még ha ezt órán nem is sikerült elmagyaráznia a tanárnak). Éljünk lassabban, legyen időnk magunkra és egymásra. (Meg még sok minden. Együnk idényterméket, hazait – sőt a régióban termőt –, vigyázzunk a környezetre, ne dőljünk be a ránk zúduló „fogyasszfogyasszfogyassz”-kampányoknak. Legyünk tudatosak.)

Chic ’N Scratch - https://www.youtube.com/user/ChicnScratch

Ó, hát én ilyen szöszölésekkel napokig el tudok … szöszölni :D Itthon még nem lehet kapni ennyire profi cuccokat, mint amiket ő is használ, de szerintem ez a fajta DIY még felfutóban van Mo-n.  Pillanatok alatt előtör a gyerek az emberből, csak vagdos, ragasztgat, vagdos, ragasztgat….

Facebook

Dotty Wren Studio - https://www.facebook.com/dottywren/

Őket nemrég találtam, nagyon tehetségesek, hihetetlenül szép grafikákat osztanak meg az oldalukon.

Elle Decor - https://www.facebook.com/ELLEDECORmag/?fref=nf

Mert „kötelező”.

Interior Design Magazine - https://www.facebook.com/InteriorDesignMagazine/?fref=nf

Szintén a kötelező kategória.

Tomi

Sziasztok, Tomi vagyok, a Werkbe járok enteriőr stylist szakra.

Az előző tanévben fejeztem be a gimnáziumot, de már az érettségi előtt két évvel kitaláltam, hogy ide szeretnék járni, csak nem tudtam eldönteni, melyik szakra. 

Végül azért döntöttem az enteriőr styling mellett, mert ez áll hozzám a legközelebb. 

Azt, hogy ezzel később mihez kezdek, majd az év folyamán egészen biztosan kiderül.

Számomra mindig fontos volt, hogy igényes és otthonos környezetben éljek. Állandóan lapozgatom a különböző lakberendezéssel és dekorációs ötletekkel foglalkozó magazinokat, nézem a DIY youtube-os videókat, pinteresten  és instagramon pedig követem az ilyen oldalakat.

Célom, hogy a tanév végével olyan tudásra tegyek szert, amivel nem csak a saját környezetemet és életemet, hanem másokét is szebbé és minőségivé tehetem.

Zsüli (21)

Sziasztok!

A nevem Karacs Julienne Petra és a Werk Akadémia Enteriőr-stylist szakos hallgatója vagyok.

Sokat gondolkodtam azon, honnan is kezdhetném el az én kis történetemet.  Végül hosszan tartó fel-alá járkálás és az emlékeim közt való kutakodás után, kipattant az úgynevezett isteni szikra.

Az én életem olyan 6-7 éves koromban sodródott a művészetek világa felé.

Amióta ismertem a ceruzát és tudtam, hogy az mire is való, firkáltam. Hol papírra, hol a fehér borítású asztallapra - persze ennek nem örült annyira mindenki -, hol krétával az aszfaltra. Édesanyám már komplett raktárat nyithatott volna a Tőlem kapott rajzoknak.

Mégis a legmeghatározóbb egy belsőépítész munkája volt. Ámulatba ejtett az, amit létrehozott még gyerek fejjel is. Ott akkor elhatároztam, hogy ha törik ha szakad, én művész leszek.

Persze akkoriban nem tudtam, ez mit is jelenthet. 

Kicsivel később járunk, az általános iskola utolsó éveiben. Lelkesen jártam rajzszakkörre, és tanultam a művészettörténetet. A múzeumokba való járkálás számomra kifejezetten érdekes volt, a többiek számára a megtestesült gonosz.

A középiskola kiválasztásának időszakában azt a fülest kaptam, hogy ha a butus kis fejembe vettem a művészetek iránti rajongásom, akkor olyan iskolába menjek, ahol fejlődöm is valamit és a hasznomra fordíthatom. Így kerültem Zircre és kőkemény tanulásba kezdtem.

Ebben az időszakban kezdtem bújni a lakberendezési magazinokat, könyveket, és tettem kirándulást a bútoráruházakba. A szobámat lelkesen alakítgattam, és pakoltam át folyamatosan a berendezés egyes elemeit. Az Interneten is a legkülönbözőbb enteriőrök összességét gyűjtöttem össze és szemezgettem, Édesanyámmal pedig lelkesen vetettük bele magunkat a legkülönbözőbb kreatív tevékenységekbe. 

Az iskola végén eljött a pillanat, hogy eldöntsem, mihez is akarok kezdeni a jövőmmel. Pestre utaztam, és a metró felé haladva a mozgólépcső melletti reklámok elsuhanó képét figyeltem, ahol megpillantottam a Werk plakátját. Hazaérve elkezdtem bújni a netet és a honlap meglátogatása után eldöntöttem, hogy én ide akarok járni.

Elmentem a felvételire, ahol egy kellemes beszélgetésben volt részem Réz Andrással. Ezek után pedig kaptam az üzenetet, hogy sikeresen felvételiztem.

A célom, hogy eredményesen végezzem el a tanulmányaim, és megvalósíthassam azt az álmom, ami gyerekkorom óta húzóerőként hat rám.

Zsani

 Sziasztok, Kiss Zsanett vagyok a Werk Akadémia enteriőrstylist hallgatója. Előző tanévben érettségiztem, mivel úgy alakult, hogy az egyetem előtt kihagyok egy évet, ezért ezalatt szerettem volna kipróbálni valami mást. Mindig is érdekelt a belsőépítészet és a lakberendezés. Szerettem nézegetni a lakberendezési magazinokat és műsorokat, ezért választottam ezt a képzést. Még nem tudom pontosan, melyik terület érdekelne a legjobban az enteriőrtervezésen belül, és, hogy milyen szinten szeretnék, tudok-e majd ezzel foglalkozni, de úgy gondolom mindenképp hasznos és jó lehetőség a kreativitás fejlesztésére és új ismeretek szerzésére.

Peti

 

Sziasztok!

 

Petinek hívnak, és ez év szeptemberétől a Werk Akadémia enteriőrstylist szakos hallgatója vagyok.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen már kiskorom óta kreatív közegben mozoghatok. Vidéki gyerekként sok építkezést láttam a kezdeti tervezési folyamatoktól elkezdve, egészen a kész ház berendezéséig bezárólag. A családom előszeretettel vásárolta a lakberendezési magazinokat, amelyekből nagyon sokat inspirálódtam. Anyukám pár évig egy akkor még kézműves, ma divatosan DIY-nek nevezhető szakkört vezetett, amelyekre rendszerint elkísértem. Már abban az időben szoros és gyakori barátságot kötöttem a varrógéppel és egyéb hobbi-kellékkel. Egészen az idei évig csak a magam szórakoztatásaként éltem meg a lakberendezést: órákig böngésztem a Pinterestet és az Instagramot a menő enteriőrökért kutatva, külföldi utazásaim során pedig gyakran kellett a ruháimat hátrahagynom, hogy például az arab soukban lealkudott, kézzel faragott falitükröt haza tudjam hozni.

Úgy érzem, most eljött az ideje, hogy belekóstoljak a szakma mélyebb rejtelmeibe is, és azt gondolom, hogy a Werk sárgaköves útja elvezet a saját Smaragdvárosomig, amit persze majd jól be is rendezek.

Petra

Sziasztok,

Farkas Petra vagyok, a Werk Akadémia enteriőr sylist hallgatója.

Elmúlt néhány évemet Norvégiában töltöttem, ahol kezdettől fogva otthonosan éreztem magam a letisztult, skandináv stílusú belső terekben. Emellett mindig is vonzódtam a művészetekhez, elsősorban a színház, tánc, festészet és kézműveskedés világához.
Ezek adták meg a kezdő lökést ahhoz, hogy hazatérve valamilyen kreatív tevékenység után nézzek és így találtam rá a Werk-re.

Célom, hogy az év közben szerzett tapasztalat és rengeteg új ötlet segítségével magam is képes legyek megteremteni azt a harmonikus környezetet, amiben igazán jól érzem magam, a későbbiekben pedig szeretném megtalálni a szakma hozzám legközelebb álló területét, hogy aztán munkámmal másokat is inspirálhassak, és megoszthassam velük az 'otthonosság' érzését.

Mázló Lajos

Sziasztok, Mázló Lajos vagyok és ezúton üdvözlök mindenkit.

Azt hiszem, a történetem azon része, ami titeket vagy bárkit érdekelhet még a gimnáziumban kezdődött. Éppen kaptam a vérdoppingot, hogy hogyan akaszthatnám ki az érettségi pont számlálót, s a meghatottság egészen a könyökömig vert – mely utóbbival aztán sikerült is megnyomnom az auto-sodródás gombot. Persze hiába mondta egyik korai cimbim, hogy csak az foghat jó szelet, aki tudja melyik kikötőbe tart, makacsul hittem, hogy ismerem világom határait. Így az akkori választásom tudatossága -ebben a morajló és kiszámíthatatlan világtengerben- felért egy kínai szerencse sütivel. Következő tőrt majd jóanyám döfte tudatlan lelkesedésembe, mikor is a „formatervező művész” lehetőségre csak annyit felelt, „hogy jó… hát művész, művész… nah de mit csinál az, éhen döglik?”  De nem adtam fel, mert a popszámokban és a filmekben is azt mondták. Így leltem a Műegyetem a’la carte kínálatában a „formatervező mérnök” képzésre, amely aztán egyszerre adta meg Istennek és császárnak a magáét –melyek magyar hangjai (ekkoriban még) rendre én és anyám voltunk.

Aztán teltek az évek, a szén-acél diagramok, kifáradási ábrák, statisztikai számításokkal telt éjszakák után gyakran referáltam hazafelé a lovammal kapcsolatban, nem épp lelkes szavakkal. Egy ízben eljutottam a teljes érdektelenség olyan fokára, hogy menekülni szerettem volna, illetve ki is vontam magam egy rövidebb időre.  Mondhatni „alkotói szabadságra” mentem, meg leginkább környezetem agyára, hogy térdműtétem után otthon lábadozva/fekve divattervezni szerettem volna. Vízszintben, az ágyvégén lelógatott fejjel és karokkal rajzoltam, nem átalkodva papírra álmodni minden őrületet és nyilvánvaló hazugságot, ami ekkoriban foglalkoztatott.

http://picssr.com/photos/30078876@N03

Aztán egy félévre rá ocsúdtam, hogy ez engem annyira nem is érdekel, s a menekülés elől nincs menekvés.  Így fogcsikorgatva, ugyan de sikerült hamarabb elvégezni az egyetemet, mint befejezni. (hülye poén műegyetemistáék felé)

Miközben az egyetemmel kínlódtam igen kínzott a diákélet legádázabb rémsége: a lyukas zseb. Sosem szerettem volna „segíthetek? Lajos” lenni, így kisebb, többé-kevésbé szakmámba vágó cégeknél dolgozgattam. Tervezgettem kültéri szökőkutat, meg kiállítási standokat, illetve volt lehetőségem gyerekeket oktatni batikolni meg linóleumot metszeni. A baj csak az volt, hogy ezen munkák többségének befejeztével kuncsoroghattam a forintjaim után, így mire papíron hitelesített mérnök lettem, a biztosabb egzisztenciára kívántam váltani –mert megérdemlem.

Így kerültem a vasúthoz. Pontosan ahhoz, a nagy magyar állami vasúthoz. Noha sosem érdekelt maga a vasutas lét, viszont beltér tervezőt kerestek egy induló/futó intercity kocsi projekthez.  „Akkor még nem tudtam, hogy Dániel Zolt…” – nah jó nem, ez azért sok lenne, de talán sokkal igazabb tanú(l)ság az ott megélt élményeimből a fentebbi sorban idézett film nyitómondata, melyet a hánykódtatott életű és még hánykódtatottabb hagyatékú József Attilától kölcsönöztek: „… nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet.”

Joggal merülhet hát fel a kérdés, hogy miért is vagyok itt? Vagy itt akarnék tán „hős” lenni? Az egyáltalán nem. Ellenben legközvetlenebb oka ittlétemnek a tehetetlenség dühe. Az, ha ma meg is ragadnám a kormányrudat, a környezet tehetetlensége és hazugsága nyel el. Másrészt, egy jó ideje már, hogy bezárkóztam önön fejembe, mert sokkal tisztább és kiszámíthatóbb világ az, amire ott lelek, mint az emberek közt. Így kézenfekvő: egy jóbarátom felírt nekem egy terápiát és a vényen a Werk-et találtam.

Gondoltam, beváltom.

...

Végezetül pedig egy kép egy igen kis költségvetésű felújítós műsorból:

-mázló

Zsófi

Zsófi

Tizensok év irodai munka után úgy érzem, hogy ideje teret engednem a kreatív énemnek is.

Évek óta készítek a fióknak ékszereket, dekorációkat, gyűjtöm Pinteresten az érdekes DIY oldalakat, nézem a különböző lakberendezési műsorokat és lapozgatom az ezzel foglalkozó újságokat.

A Werk jó kezdésnek tűnik, úgy gondolom, a tanév végére kiderül, pontosan a szakma melyik része érdekel, tudok-e, akarok-e ezzel foglalkozni a jövőben és megtalálom-e azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével az enteriőrtervezés meghatározó része lehet az életemnek.

Csorba Anita | A mentor

Sziasztok, Csorba Anita vagyok, tértervező, blogger és mostantól már a Werk Akadémia 2015-2016-os enteriőrstylist évfolyamának büszke mentora. 

Legfontosabb célom, hogy ebben a tanévben a KREW13 csapat minden tagja megtalálja az enteriőrtervezésen belül azt a területet, amiben ki tud teljesedni. Rengeteg színes oldala van ennek a szakmának, remélem, hogy az itt megszerzett tudással, élménnyel nem csak gazdagodni fog mindenki, hanem kreatívabb, alkotói és kiteljesedett életet is tudtok majd élni. Amikor 5 évvel ezelőtt belekezdtem a blogolásba, egy új világ nyílt meg előttem, ezt Nektek is bemutatom. Austin Kleon Mutasd meg magad című könyvét ajánlom figyelmetekbe, fantasztikusan inspiráló olvasmány, ami pofonvágja a névtelen bloggereket, 'megmondja a tutit' a nagyarcú, ámde online nem publikáló művészeknek, és azt is megmondja, hogyan és miért érdemes jelen lenned a neten. 

Átlépve ezen az ajtón észre fogjátok venni, hogy mennyivel színesebb a világ a túloldalon. A blogolás és a networking, aminek az alapjaiba bevezetlek majd Titeket, óriási segítség abban, hogy munkáitokat, értékrendeteket mások is átélhessék, megérthessék, megcsodálják és inspirálják őket. Mi lehet annál felemelőbb, ha jobbá teszed mások életét?

Mottóm: Fedezd fel az alkotás örömét!

Blogom: www.inspiraciok.hu

FB: www.facebook.com/inspiraciok

YT: www.youtube.com/user/inspiraciok

instagram, snapchat, pinterest @csorbaanita

Marietta intro

Marietta (28)

Óvoda óta  kedvenc tevékenységeim közé tartozik az rajzolás, festés és bármi egyéb kézügyességhez kapcsolódó alkotói tevékenység. Mára a festés maradt meg illetve a szépség, a harmónia és a vizuális koherencia iránti vágy és törekvés az élet szinte minden területén. Korábban imádtam hetente átrendezgetni a szobámat, és folyamatosan bújtam a lakberendezési magazinokat.  Tizenévesen eltökélt szándékom volt, hogy valamilyen művészeti karon, formatervező, textil/bőr vagy belsőépítészeti szakon folytassam a főiskolai tanulmányaimat, de az élet úgy hozta, hogy közgazdász lettem, marketingkommunikáció szakiránnyal megspékelve. Ám a főiskola után is vonzott a grafika, így egy kis reklámügynökségnél töltöttem a gyakornoki időszakomat, grafikus gyakornokként, de gyorsan kiderült, hogy az ecset és a ceruza sokkal természetesebb eszköz számomra, mint egy vektorgrafikus program, mert szeretem "bepiszkolni a kezem". Jelenleg egy ismert márka weboldaláért és webshopjáért felelek, e-commerce és user experience oldalról. Viszont tudom, hogy hosszú távon olyan munkát szeretnék, ami egész nap lelkesít, ami miatt szeretek reggel munkába indulni és amiben kiélhetem a kissé elfojtott művész vénám, és a nap végén egy olyan produktum jön ki a kezeim közül, amiben a megrendelő örömét leli és magáénak érzi. A werk enteriőr stylist képzésével az a célom, hogy közelebb kerüljek ehhez az álomhoz, és kiderüljön számomra, hogy van-e érzékem ehhez a területhez?