Sziasztok!
A nevem Karacs Julienne Petra és a Werk Akadémia Enteriőr-stylist szakos hallgatója vagyok.
Sokat gondolkodtam azon, honnan is kezdhetném el az én kis történetemet. Végül hosszan tartó fel-alá járkálás és az emlékeim közt való kutakodás után, kipattant az úgynevezett isteni szikra.
Az én életem olyan 6-7 éves koromban sodródott a művészetek világa felé.
Amióta ismertem a ceruzát és tudtam, hogy az mire is való, firkáltam. Hol papírra, hol a fehér borítású asztallapra - persze ennek nem örült annyira mindenki -, hol krétával az aszfaltra. Édesanyám már komplett raktárat nyithatott volna a Tőlem kapott rajzoknak.
Mégis a legmeghatározóbb egy belsőépítész munkája volt. Ámulatba ejtett az, amit létrehozott még gyerek fejjel is. Ott akkor elhatároztam, hogy ha törik ha szakad, én művész leszek.
Persze akkoriban nem tudtam, ez mit is jelenthet.
Kicsivel később járunk, az általános iskola utolsó éveiben. Lelkesen jártam rajzszakkörre, és tanultam a művészettörténetet. A múzeumokba való járkálás számomra kifejezetten érdekes volt, a többiek számára a megtestesült gonosz.
A középiskola kiválasztásának időszakában azt a fülest kaptam, hogy ha a butus kis fejembe vettem a művészetek iránti rajongásom, akkor olyan iskolába menjek, ahol fejlődöm is valamit és a hasznomra fordíthatom. Így kerültem Zircre és kőkemény tanulásba kezdtem.
Ebben az időszakban kezdtem bújni a lakberendezési magazinokat, könyveket, és tettem kirándulást a bútoráruházakba. A szobámat lelkesen alakítgattam, és pakoltam át folyamatosan a berendezés egyes elemeit. Az Interneten is a legkülönbözőbb enteriőrök összességét gyűjtöttem össze és szemezgettem, Édesanyámmal pedig lelkesen vetettük bele magunkat a legkülönbözőbb kreatív tevékenységekbe.
Az iskola végén eljött a pillanat, hogy eldöntsem, mihez is akarok kezdeni a jövőmmel. Pestre utaztam, és a metró felé haladva a mozgólépcső melletti reklámok elsuhanó képét figyeltem, ahol megpillantottam a Werk plakátját. Hazaérve elkezdtem bújni a netet és a honlap meglátogatása után eldöntöttem, hogy én ide akarok járni.
Elmentem a felvételire, ahol egy kellemes beszélgetésben volt részem Réz Andrással. Ezek után pedig kaptam az üzenetet, hogy sikeresen felvételiztem.A célom, hogy eredményesen végezzem el a tanulmányaim, és megvalósíthassam azt az álmom, ami gyerekkorom óta húzóerőként hat rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése